Soha nem voltam a híve az interneten való vásárlásnak, főleg nem ruházat terén. Valahogy nem fért össze bennem az, hogy a ruhát nem próbálom fel, mégis úgy rendelem meg és fizetek is érte. Mindig eszembe jutott egy jó vastag magazin itthonról, még a 80-as, 90-es évekből, és az, hogyan fertőzött meg sokezer embert az őrület, hogy a szupermodelleken bemutatott ruházat rajtuk is milyen jól fog mutatni ha megrendelik, még ha addig csak képről is látták.

Akkoriban kislány voltam, úgy 5-6 éves, de sikerült a részemre is rendelni pár „csúcsmodellt”. Egy cipőre és egy pulcsira tisztán emlékszem, de a többi ruha nem hagyott bennem mély nyomot… talán olyanok is voltak.

De mitől változott meg a hozzáállásom Londonban?


Egy szó, mint száz, a gyerekkoromban rendelt cipő legalább 2 számmal kisebb volt, bár a számomra megfelelő méret volt ráírva, a macis figurás pulcsi meg úgy 17 (!) éves koromra lett jó rám. Teszem hozzá, az akkori postázási feltételek a visszaküldést lehetetlenné tették, úgyhogy a fölsőmbe belenőttem, a cipőt meg elajándékoztuk. Szerintem érthető, hogy az ember miért fogad bárminemű távvásárlást ilyen szkeptikusan ezek után.

Ha az egyik ismerősöm nem unszol, hogy bátran vegyem meg azt a kutyaruhát, amit nézegettem Spottynak az Interneten, akkor ma is bőrig ázna az amúgy csupasz kutyám. Valahogy ott bátrabban kezeltem ezt a távvásárlásdit. Rémesen egyszerűen történt a rendelés, kitöltöttem egy adatlapot, megadtam a számlaszámom, klikkeltem és kész voltam. Kicsit féltem, hogy mit fogok a dobozban találni, de 1 nappal később fülig érő szájjal dicsekedtem ismerősömnek kutyám új hacukájával.
 
Nos, mi a furcsa az előző összetett mondatomban? Hagyjuk a találgatást, mert az egy nap lenne. Ugyanis ilyen gyors és biztonságos kiszállításról már végképp nem is mertem álmodni. Este rendeltem és másnap délben már ott feszített Spotty a terepmintás esőkabátjában. Őszintén szólva kicsit vérszemet kaptam, úgyhogy nem álltam meg egy szimpla esőkabátnál, és bizony minden alkalommal megerősödött bennem az érzés, hogy valóban van értelme a neten való vásárlásnak.

Anglia országos postai szolgáltatója, a Royal Mail szállította ki az árukat, szinte minden alkalommal, de a kézbesítést mindig 5 pontosra értékeltem. Miért is tettem bele azt a „de” szócskát a mondatomba? Nézzük csak meg a Magyar Posta szolgáltatását e téren.

Nem egy, nem két embertől hallottam, hogy a küldött csomagjuk nem ért célba, vagy ha célba ért, valami misztikus oknál fogva megrongálódott… talán ki is bontódott valami láthatatlan erőtől vezérelve. Vagy a kézbesítés nyúlt el egy csippenetet a tartalmából.

Volt olyan sztori is, ahol egy osztrák cégtől rendeltek szülinapi ajándékot, és azóta az ünnepelt 2 évvel idősebb, viszont a meglepetésére még mindig feszülten vár. Nos, itt nem a mi jó öreg postánkat szeretném lejáratni, csak szeretném megmutatni az irányt, hogy hogyan lehet másképp is csinálni.

Londonban rengeteget rendeltem végül interneten keresztül, és két tényezőnek köszönhettem azt, hogy ilyen bátor lettem. Az egyik a termékek minősége, illetve garanciája. Az esetek 80%-ban azt kaptam, amit vártam, soha nem érkezett zsákba macska. A maradék 20% egy újabb bejegyzés témája lesz…

A másik tényező pedig a posta kiváló szolgáltatása. Talán ezeknek köszönhető, hogy külföldön virágzásnak indult az e-shopping, azaz a neten való vásárlás. Amióta hazajöttem, 3 alkalommal rendeltem valamit, és mindig egy bizonyos futárszolgálat kézbesített, véletlenül sem a Magyar Posta. Sajnos a kiszállítás ideje így sem stimmelt, mert itt a 3-4 nap a minimum, amikor várnom kellett, még így is, hogy egy viszonylag gyors szolgáltatót bíztak meg a kézbesítéssel. Az a gyanúm, hogy a csomagot felvevők voltak a ludasak minden esetben, mert addig adminisztrálnak, amíg a feladás akár napokkal is elcsúszott.

Nem tudom, hogy mikor fogunk elérni egy olyan szintet, amikor mi magyarok is egy csúcsszuper nemzeti postaszolgálattal rendelkezünk majd, de az biztos, hogy sok kiaknázatlan terület van még, amiben a Magyar Posta segítségére lehetne egy-egy vállalkozónak, magánszemélynek viszont ehhez még sokat kell „gyúrni”, fejleszteni, kezdve a vevőkör bizalmának újboni elnyerésével.

Most pedig egy gyönyörű bélyegsorozattal folytatnám. A Royal Mail nem rég dobta piacra a 6 darabból álló meseszép bélyegsorozatát, amiről itt olvashatsz: Mythical Creatures

















A bélyegek ismertetőjéhez 5 kérdést teszek fel, amire a képek alatt megtalálhatod a válaszokat.


1. Miről ismert Dave McKean?

2. Hogyan keletkezett a legenda szerint az észak- írországi Óriások sétánya?

3. Melyik területről származnak a koboldok?

4. Miután a sellő nők megbabonázzák a tengerészeket hangjukkal, akik hajótörést szenvednek, mit tesznek a szerencsétlenül járt férfiakkal?

5. Honnan ismert Queen Mab tündérke, aki harciszekerén utazva haladt el az alvó emberek arca előtt?


Ez itt egy tipikus angol postaláda:





















És így néz ki a Royal Mail parkolója. Szerintem ezek a kerékpárok nem érnek több százezer forintot, ám minden postás számára biztosítanak egyet.



















És jöjjenek végül a helyes válaszok:


1. Ő egy nagyon tehetséges fantázia művész, illusztrátor.

2. Skóciából egy óriás, Fingal áthajított egy hatalmas rönköt az Ír tengerbe, melyre válaszképp Finn McCool az ír óriás szintén bedobott párat a tengerbe.

3. A nyugati országrészben ismeretesek.

4. Levitték magukkal a szerencsétlen, vagy szerencsés tengerészeket, akik addigra elfelejtettek lélegezni is.

5. Shakespeare Romeo és Júlia című művében tett említést a kistündérről.