Manapság nem egyszerű munkát találni piciny, ámde gyönyörű hazánkban. Ez a helyzet igaz az angliai munkaerőpiacra is. Londonban sincs kolbászból a kerítés, bármily hihetetlen is. Azonban én mégis azt tanácsolom, hogy aki elég affinitást érez magában, menjen ki egy pár hónapra, évre és próbálja ki magát. Ha másért nem is de legalább a nyelv és a kultúra kedvéért.

Rengeteg „jószándékú” magyar és angol ügynökséggel volt dolgom, mialatt állást próbáltam találni magamnak. Már itthon is elkezdtem a keresgélést, mert féltem, hogy ha nem úgy megyek ki Londonba, hogy már biztos álláshelyem van, akkor szinte 100% hogy pórul fogok járni. Így utólag meg azt mondom, hogy akkor jártam volna pórul, ha ezeknek az ügynökségeknek a „segítségét” elfogadom.


Az volt a szerencsém, hogy válogatósnak bizonyultam és nem fogadtam el minden útszéli munkát, melyekről kiderült mások elmondása alapján, hogy rabszolga hajcsárok hirdették meg őket. Nagyon nehéz Londonba munkát találni, de kitartónak kell lenni.

Mivel nem fogadtam el az ügynökségek által felajánlott munkákat, amit saját magam is elintézhettem volna mindenféle juttatás nélkül, nyakamba vettem a várost és vagy 50 önéletrajzzal a kezemben útra keltem. Mindenhova beadogattam a CV-ket, bár tudtam, hogy sok helyen a kukában landolnak, miután kilépek az ajtón. De a nagy számok törvénye mindig működik 50-ből két hely megkeresett. Ez volt az egyik módja a munkakeresésnek.

A másik taktika a toborzóirodák felkeresése. Nagyon sok kávézó, gyorsétterem, ruhabolt rendelkezik úgynevezett toborzóirodával. Ez úgy derült ki, hogy amikor beállítottam az önéletrajzommal, udvariasan elutasítottak és megadták a toborzóirodájuk címét és elérhetőségét. Ebben az esetben el is mentem a megadott címre, kitöltöttem egy hosszabb jelentkezési lapot, melyet egy gyors interjú követett. Nagyon sokat számít az általános nyelvtudás ezeknél az irodáknál, mert olyan alkalmazottakat vesznek fel főként, akik kézzel-lábbal, de megértetik magukat.

Egy harmadik módszere a munkakeresésnek, hogy a kirakati üvegeket bámulva végigjárjuk a főutcákat, ugyanis sok üzlet ez esélyt mindenkinek megadva kitesz egy hirdetést Vacancy felirattal, melyen megadja, hogy teljes (full-time), vagy félállású (part-time) munkakört kínál. Ilyenkor személyesen érdemes jelentkezni, mert általában a kompetens személy is az üzletben tartózkodik, és ha a szimpátia kölcsönös és nem árulunk zsákba macskát, látják ki is a kedves versenyző, akkor nyert ügyünk van. Azonban sokszor csak egy rövid jelentkezési lapot kell kitöltenünk, ami elég személytelen és az esélyeinket is nagyban rontja.

Továbbá vannak úgynevezett Jobcentre-ek, melyek szintén nagy segítségünkre lehetnek. Szinte minden 10. sarkon van egy ilyen hivatal, ahová az ember csak besétál, és automaták segítségével megadhatja, milyen munkára vágyik, ami vagy hoz találatot vagy nem. Minden esetre egy egész délutánt el lehet tölteni keresgéléssel, mely során ingyenesen kinyomtathatjuk a meghirdetett munkákat, illetve térítésmentesen fel is hívhatjuk a hirdetőket a helyszínről.

Az utolsó előtti lehetőség a barátok által ajánlott, vagy „levedlett” munkahelyek felkeresése, ha szerencsénk van, akkor még be is tudnak ajánlani, ezt hívják protekciónak. De Istenem, mindannyinknak szüksége van egy kis ügyeskedésre ebben az életben.

És végső, legutolsó lehetőségnek ajánlom az ügynökségek felkeresését. Ugyan ez egy kényelmes megoldás, de korántsem a legtisztességesebb, már ami az ügynökségek munkáját illeti. Ilyen esetekben borsos árakat kérnek el a kiközvetítésért, ami TÖRVÉNYTELEN. Minden esetben ingyenesnek kell lennie a munkaközvetítésnek, ezt az angol kormány rendelte el. Viszont a leleményesebb ügynökségek nem az elején kérnek el közvetítői díjat, hanem miután találtak egy számodra megfelelő munkát, aláírtátok a szerződést, szépen levonnak az első pár fizetésedből x százalékot, rosszabb esetben, amíg csak abban az állásban dolgozol, minden hónapban vonnak le jutalékot.
 
Mint ahogy az látható, rengeteg módja van a munkakeresésnek, viszont annál is több kitartást igényel. Nem szabad feladni, de is nem szabad minden fajta munkát elvállalni, hacsak nem a nyelvi tudás szab gátat a válogatásnak. Mindenkinek sok sikert és kitartást kívánok az angliai munkakeresésben!


Miután lett valami elképzelésed az angliai munkakeresés lehetőségeiről, nem árt, ha megtanulsz néhány olyan kifejezést, ami az elhelyezkedésedet és munkavégzésedet segítheti. Párosítsd össze a kifejezéseket:


1.nine-to-
2.working
3. flexi-   
4. income
5. minimum
6. earn
7. work
8. deal with
9. attend
10. run


a. overtime
b. five
c. 2000 pounds a month
d. wage
e. a shop
f. tax
g. complaints
h. meetings
i. time
j. hours




Ezen a képen látható a pékség, ahol utolsó hónapjaimat töltöttem kinttartózkodásom során, erről a munkáról a kirakatban lévő hirdetés segítségével értesültem, majd a helyszínen jelentkeztem is rá egy nyomtatvány kitöltésével:
























És most lássuk a helyes megoldásokat:

1. nine-to-five (így szoktak emlegetni egy normál időbeosztásból álló munkát, ahol 9-től 5-ig tart a munkaidő)

2. working hours (munkaidő)

3. flexi-time (rugalmas munkaidő)

4. income tax (jövedelemadó)

5. minimum wage (minimál bér)

6. earn 2000 pounds a month (2000 fontot keresni egy hónapban)

7. work overtime (túlórázni)

8. deal with complaints (panaszokkal foglalkozni)

9. attend meetings (megbeszéléseken részt venni)

10. run a shop (üzletet vezetni)