London építészeti szempontból igen változatos. Egy sokat látott építésznek igazi mennyország. De nem kell ahhoz szakértőnek lenni, hogy a belvárosban sétálva, tátva maradjon a szánk. Patinás, régi épületeivel az embert azonnal rabul ejti az az atmoszféra, amitől hirtelen akár több évszázaddal is előre ugorhat az időben.

Vannak helyek Londonban, ahová muszáj az embernek ellátogatnia, megnéznie, betérnie, mert az élmény pótolhatatlan. Sajnos, nem tudtam minden adatot megjegyezni a sok látványosságról, bármennyire is igyekeztem, egyszerűen egymást érik a szebbnél-szebb épületek, ezért az információáramlás egy idő után megáll, az ember nem tud több impulzust befogadni.

De miről is beszélek?


Ha valaki rápillant egy London térképre, világosan kirajzolódik, hogy szinte nincs olyan szeglete a városnak, ahol ne lenne valamilyen látványosság, nevezetesség. Minden kerületnek megvan a saját jellemző építészeti stílusa, attól függően, hogy kik lakták korábban, és manapság.

Egyértelmű, hogy ide nem a pihenni vágyók utaznak, hanem a megszállott túrázók. Mivel elég sok időt töltöttem el Angliában, volt lehetőségem alaposan körbejárni Londont. Viszont sok ismerősömtől hallottam, hogy meglátogatták a várost 3-4 napos utazás keretein belül és szinte semmire sem volt idejük. Bizony, ez így igaz.

Eleve a múzeumokra 1-1 napot kell szánni, a különböző városrészekre szintén, és akkor még nem tértünk be szórakozni sehová, például a Madame Tussaud-ba, a híres viaszfigurák közé.



 













Ezen a képen az egyik legkedvesebb városrészemben található Royal Albert Hall látható. Kensington városrészt ez az impozáns koncert terem teszi igazán előkelővé, bár a Covent Garden-ben található operaház sem elhanyagolható.

Egy szó, mint száz, London belvárosa, csodálatos. Szerintem, az összes korosztály prímán érzi ott magát, hisz sok lehetőség közül lehet választani. Régi történelmi épületektől kezdve a legmodernebb irodaházakig, az ember szinte minden építészeti stílussal találkozik.
















A képen a Temze partján álló modern kongresszusi csarnokot láthatjuk, mellyel szemben a több száz éves Tower épülete áll. E déli part a modern kort, az északi pedig a régmúltat testesíti meg.

Viszont a külvárosi részek, már annyira nem kápráztattak el. Konkrétan a lakóházak állapota, szerkezet kicsit elrettentett.

Kiderült, hogy a házakat cölöpökre építik, nehogy a talajvíz eláztassa a házak alsó szintjét. Ezzel még annyira nem is lett volna gond, bár érzésem szerint nem lenne rossz bizonyos időközönként azoknak a cölöpöknek a stabilitását ellenőrizni… Azonban a ház alatti űr, tökéletes fészket biztosít az Angliában amúgy is elszaporodóban lévő rágcsálóknak, a patkányoknak.

Magától az állattól nem félek, de a betegségek, amiket hordoz, a frászt hozzák rám. Volt, hogy a falakban is hallottam, ahogy szaladgálnak, mivel azokat is egy úgynevezett könnyű faszerkezetes megoldással húzták fel, így nincs akadály a rágcsálók előtt. Nem ájultam el annyira az angolok lakóhelyétől, mint a belváros szépségétől.

Ugyan ellentétes funkciót tölt be például a Soho negyede és az enfield-i lakónegyed, az egyikben szórakoztunk a másikban aludtunk, de nem gondoltam volna, hogy a stramm építészeti remekek mellett, ennyire egyszerű, és néha lehangoló külsejű lakóházakat húztak fel az angol építészek. Bár, valljuk be, a panelcsodák hazánkban, még őket is lepipálják…


Ismét egy rendhagyó feladattal készültem. Ajánlom mindazoknak, akik kicsit szeretnének kikapcsolódni és élvezni a gyermeki örömöt, ha csak pár percre is.

Marcelino is érdeklődik az építészet iránt, azonban ő még nem áll profi szinten. A feladatod, hogy az alábbi linkre kattintva, az oldal betöltése után, klikkelj a ’play’ feliratra és találd meg a 10 hibát, amit Marcelino építkezése folyamán észre veszel.

Marcelino at the beach


Jó szórakozást!