Az angol nyelv elsajátítása során az elsők között tanulunk arról, hogy minden beszélgetést az időjárás elemzésével kezdenek az Egyesült Királyságban. Ez nem is tűnik olyan vészesnek, feltéve, ha az ember nem minden percben részese egy-egy ilyen beszélgetésnek.

Amikor elkezdtem dogozni egy pékségben, mely London egyik elit külvárosi részében helyezkedik el, nem is sejtettem, mennyire érdektelen lesz számomra az időjárás fél éven belül.


Anglia híres változékony, borús időjárásáról. Nos, kint tartózkodásom során szinte alig esett az eső, talán többször borult be az idő Magyarországon, mióta márciusban hazajöttem, mint ahányszor másfél év alatt Londonban. Lehet a globális felmelegedés az oka ennek, de az is elképzelhető, hogy a turisták főként tavasszal és ősszel látogatják meg a ködös Albion földjét, amikor is jócskán esik az eső csakúgy, mint idehaza, tehát innen a hiedelem.





Mint már említettem a pékség egy előkelő környéken volt, ahová kimondottan jómódú vendégek tértek be. Az átlaghoz képest drágán árultuk a pékárut, de nem érkezett panasz emiatt, csak a véletlen betévedt ’szegényebb’ vevőktől.

Nyáron kezdtem el dolgozni, gyönyörű napsütéses idő volt. Szinte nem volt olyan vevőnk, aki ne említette volna ezt meg, amivel nem is lett volna gond, azonban a kassza pontosan az ablak mellett helyezkedett el, tehát az időjárást állandóan szemmel tudtuk követni. A meleg, napsütéses idő mindenkit jókedvre derített, ezért nem is törődtünk azzal, hogy minden vevőnkkel lefutjuk ezek a felesleges köröket, mielőtt rátérnek a vásárlás lényegére. Nem mondom, hogy nem untuk az effajta beszélgetéseket, tekintve hogy a magyar kultúrában ennek nincs is nagy hagyománya, már ami az időjárás kielemzését illeti.

Micsoda napsütéses idő! Igaz? Csodálatos! - hangzott minden alkalommal, amit egy hangos hümmögéssel, széles mosollyal nyugtáztunk, esetleg egy rövid válasszal megerősítettük a kedves vevő szemfüles észrevételét, amit amúgy magunktól észre sem vettünk volna…

Így ment ez egész nyáron, majd jött az ősz, vele együtt az esős időszak. Akkor az ember kedve nem feltétlenül kedélyes, kicsit átnyúlik a depresszió határán. Azonban a sok jó képességű vevőnk ekkor is észrevette, az idő változékonyságát, illetve kintről csuromvizesen betérve megemlítette, hogy rettenetesen esik az utcán. Ilyenkor együttérzően kitekintettünk a tőlünk fél méterre lévő ablakon és rácsodálkoztunk a cudar körülményekre, mosolyogni azonban valahogy nem volt kedvünk.





Így ment ez hétről-hétre, és ha esetleg kisütött a nap, akkor vevőinkkel együtt örültünk a csodálatos időnek, esetleg végighallgattuk őket, hogy mik a terveik most, hogy ilyen szépen kisütött a nap.

Elérkezett a tél, mely Angliában nem annyira kemény, mint Magyarországon. Hó szinte 15 éve nem is esett ott. Történt egyik reggel, hogy ébredés után világosság tört be a reluxán. Nem értettem, mitől lett hirtelen ilyen világos odakint. Majd megpillantottam a 20 centis havat, mely egy éjszaka alatt beborította Londont. Annyira megörültem, hogy kutyámat felkapva rohantam ki a hóesésbe. Teljesen odáig voltam a gyönyörtől, Spottyt másfél óráig képtelen voltam behozni az udvarról.

Hallottam már lelki füleimmel, ahogyan a vendégeink a pékségben különbözőképpen kommentálják ezt a jelenséget. Körülbelül 3 órámba telt, mire beértem a munkahelyemre, ami normális esetben 20 percbe telt, azonban ez már egy másik történet. Viszont beigazolódott a gyanúm, hogy ezt az időjárást egyszerűen még a legcsendesebb vevőnk sem hagyhatja szó nélkül. 5 órán keresztül minden egyes vendégünkkel legalább 5 percen keresztül csevegtünk arról, hogy milyen példátlan ez az időjárás, hol egyesével, hol csoportokban bontakozott ki a felháborodás.

Szemrebbenés nélkül minden megjegyzésre ugyanazzal a gesztussal reagáltunk. Felháborodott arccal kitekintettünk az ablakon, miközben fejünket csóválva méltatlankodtunk. Ó, ha tudnák, hogy Magyarországon még ilyenebb az időjárás… gondoltuk.

Így történt hát, hogy hónapok elteltével szinte immunisak lettünk arra az angol szokásra, hogy a beszélgetéseinket az időjárás elemzésével kezdtük, idővel mi magunk említettük meg elsőként a nap, az eső, esetleg a hó jótékony, vagy kártékony hatásait.