Vajon hazánkból elutazni, jelentheti-e azt, hogy az „Ős-Ész”- től egyre távolodva a világ lakosainak intelligencia hányadosa, hogy is mondjam, a béka hátsó fertálya alá kerül? Nekem olykor ez az érzésem támadt Angliában.

Alapvetően egy értelmes emberi lénynek tartom magam, aki mutat hajlandóságot arra, hogy unos-untalan fejlődjön. Szeretek tanulni, főként a Tudás öröme miatt. Számomra Magyarország és a magyar emberek lettek az etalon intelligencia hányadosok. Félreértés ne essék, nem hiszem azt, hogy nálunk nincsenek okosabb nemzetek a földön, de tartom magam ahhoz, hogy habár a rengeteg híres magyar tudós, feltaláló áradat kissé elapadni látszik ebben a században, azért világ szinten a magyar kimondottan művelt és intelligens nép.

De lássuk, miért erősödött meg bennem ez az érzés Londonban!


Eleinte nem nagyon volt időm azzal foglalkozni, hogy kulturális életet éljek, vagy művelődjek, mivel a munkakeresés és a letelepedés ügyes-bajos dolgaival voltam elfoglalva. Viszont később rengeteget jártam múzeumokba, kiállításokra, hiszen szomjaztam a tudásra. Kimondottan felfrissítette az agyamat, hogy a monoton munka után mással foglalkozhatok, nem kell az egysíkúságnak átadnom magam.

Történt egyszer, hogy befizettem egy egynapos körutazásra Dél- Anglia városainak megtekintésére. Természetesen az utazás során elmentünk a híres Stonehenge-hez is, mely a Gízai piramisok megtekintése után a második nagy álmom volt. A helyszínen vettem tájékoztató füzetet a több ezer éves emlékműről, illetve minden prospektust összegyűjtöttem, hogy később okosodhassak. Miután visszatértem a szürke munkanapok forgatagába, meséltem az angol munkatársnőmnek, hogy merre jártam a hétvégén.

Szépen felsoroltam a városokat és a végére hagytam a Stonehenge megemlítését, mintegy katarzis állomást. Gondoltam, majd lesz szájtátás, milyen szép is az a hely, milyen érdekes is a története. Hát volt is szájtátás, de bizony az én részemről. Az angol lány, aki idén töltötte be a 27. életévét, nem tudta hogy miről beszélek.

Elkezdtem más akcentussal kiejteni, hátha az én angolommal akadt problémája. Így sem volt képben. Végül lerajzoltam neki, (elég profi munka lett belőle). Nos, a hölgy így meg pláne nem tudta, hogy mi is az a Stonehenge. Kiderült, hogy 27 év alatt se nem hallott róla, és nem hogy élőben, de sehogy sem látta a függő köveket. Nem volt egy buta lány, ez mégis kimaradt az életéből. Számomra ez döbbenetes élmény volt, hiszen mi az 5-es általános iskolai történelem órákon már megismerhettük ezeket a köveket, és ha a történetét nem is, de legalább a nevét és kinézetét megjegyeztük.

A másik ilyen érdekes élményem az angol felettesemmel történt. Elkezdtünk beszélgetni filmekről, könyvekről egyik reggel. Mivel angol nyelv és irodalom tanári végzettségem van, ezért tanulmányaim során rengeteg angol és amerikai íróról és költőről tanultam. Nem vagyok profi bennük, de a legalapvetőbb művekkel tisztában vagyok.

Megemlítettem területi menedzseremnek William Blake nevét, mert főként az ő művei voltak rám nagy hatással. Bizonyára kitaláltátok már, hogy azt sem tudta, hogy kiről beszélek. Hiába kezdtem el felsorolni a verseit, azok tartalmát, nem segített semmi. Kiderült, hogy több híres angol költőnek még a nevét sem hallotta.

Elgondolkodtam azon, hogy ha Magyarországon valaki nem tudná, hogy ki Petőfi Sándor, mondjuk egy cég felsőbb vezetői közül, azért egyrészt minimum egy hatalmas ejnye-bejnye járna, másrészt meg az illető nem tudna elszámolni az őt ért szégyenérzettel.

Gyakorlatilag 6 éves korunktól fogva jobb esetben több, mint 12 évig tanulunk olyan dolgokat, amikről azt hisszük, hogy az életben nem lesz rájuk szükségünk. Ezáltal az általános műveltségünk észrevétlenül nő. Elgondolkodtam, hogy én, a kis magyar beosztott, egy angol munkatársakkal, felettesekkel tele környezetben dolgozok, szinte többet tudok a kultúrájukról, mint ők maguk. Ez kicsit el is szomorított, már ami a bérezést illette, de emellett boldog is voltam, hogy egy kulturális ingerekben gazdag szép hazám van.

Nyílván itthon is akadnak olyanok, akik nem tudnának érdemi választ adni sok kérdésre, de én azt vettem észre, hogy nálunk ez a szám kevésbé olyan jelentős, mint Angliában, vagy Amerikában.


A következő feladatban válaszolnod kell néhány kérdésre miután megnézted a lentebbi igen tanulságos videót. A kérdések a következők:

1. Sorolj fel két országot, ami szerintük U betűvel kezdődik?
2. Hány oldala van a háromszögnek (triangle) a szőke hölgy szerint?
3. Szerintük ki volt Fidel Castro?
4. Ausztrália helyett mit írt be a térképre a ripoter, amit észre sem vettek az alanyok?
5. Kofi Anan szerintük ki/mi volt?
6. Írj két foglalkozást, amit az amerikaiak szerint Tony Blair űz?
7. Mi a mecset (mosque) egy hölgy szerint?
8. Arra a kérdésre, hogy hány veséje (kidney) van az embernek, mit válaszoltak?
9. Hány világháború (World War) volt eddig az idős úr szerint?
10. Hány Eiffel torony található Páriszban?







Ezen a képen látható a híres Stonehenge, melyet sokunk, ha látásból nem is, de hallásból mindenképp ismer:



















És most következzenek a sokkoló válaszok:

1. Yugoslavia, Utopia
2. nincs oldala a háromszögnek
3. énekes volt Fidel Castro
4. Észak és Dél-Vietnam
5. az egy kávéfajta, illetve egy énekes
6. deszkás sportoló, színész
7. egy állat
8. 1 vesénk van
9. 3 Világháború volt eddig
10. 10 Eiffel torony található Párizsban