Angliában az X-factor jelentése egyik angol barátnőm elmondása szerint: egy különleges extra kromoszóma, tulajdonság, amitől egy egyén kimagaslik a tömegből, egy bizonyos x faktor, ami nem feltétlenül csak a hangra vonatkozik. Nos ez a műsor változtatta meg a hozzáállásomat az ilyen fajta programokhoz.

Talán az ország atmoszférája, de lehet hogy Anglia profizmusa az, ami az X-factort életben tartja, minden esetre emberek millió tapadnak a képernyőkre, amikor ez a bizonyos adás műsoron van. A magyar Megasztár című tehetségkutató verseny megfelelője az angol X-factor. Jobban mondva fordítva, nem vitás, hogy melyik műsor indult hamarabb, nem úgy, mint a tyúk vagy a tojás esete.


Amikor először láttam, kissé szkeptikus voltam kiindulva a magyar tapasztalatokból. Megmondom őszintén, olykor én is leültem itthon a televízió elé, és jókat mulattam a szirénhangú versenyzőkön, a tehetségtelen próbálkozókon. Azonban amikor kiválasztották a legjobbakat és elkezdődött a verseny, egyrészt a zsűri magatartása miatt, másrészt a verseny elhúzása miatt ritkábban, illetve egyáltalán nem néztem a műsort.

Először, amikor elkezdtem nézni az X-factor-t tehetségtelenebbnél tehetségtelenebb versenyzőket mutattak be. Ez persze a showbusiness része, odatapasztani a nézőket a képernyőkre. Kimondottan szórakoztató volt, ahogyan a magyar Megasztárban is, sokan képességeiket túlbecsülve a kamerák elé álltak. Erre példa egy angol fiú banda volt, ami három cingár fehér ifjoncból állt.

Simon egy állandó zsűritag az X-factorban, általában azt a szerepet tölti be, hogy piszkálja a versenyzőket, kétségbe vonja a tudásukat. Így történt ezzel a csapattal is. Simon megkérdezte a srácokat, komoly gesztikuláció közepette, hogy mit szereznének előadni, mire kihúzta magát az egyik és rávágta, hogy a Jackson Five egyik dalát. Volt nagy nevetés. Három fehér fiú, próbált egy öt színes bőrűből álló világhírű együttest előadni, már az ötlet is abszurdumnak tűnt.

No, de voltak már csodák a történelemben, hát megkapták a lehetőséget. Mondanom sem kell, hogy volt az egész nézőközönség derült. Rettenetesen gyengén kezdett a formáció, szinte az ember könnye kicsordult a nevezéstől, de Simon leintette őket. A szakmai fülek is bocsánatért esedeztek, csak hogy ne kellejen őket tovább hallgatni.

De ugyan ilyen esetek előfordultak a magyar Megasztárban is, nem ettől volt különleges az X-factor. Sokkal inkább az éles versenyben résztvevő leendő sztároktól. Korhatár nélkül bárki szerepelhet a műsorban, bármilyen műfajjal előrukkolhat, és ez teszi a programot nézhetővé. Az angolok bármire vevők, pontosan azért, mert rengeteg náció él együtt különböző kulturális háttérrel, és valahogy muszáj őket leültetni a televízió elé.

Nem is beszélve az „Ahány ember, annyiféle ízlés” szólásról, ami tényleg igaz a mai világban. Ki tudja, hogy mi fogja meg a XXI. század ember fantáziáját?!

Rengeteg előadó felemelkedésének lehettem szem- és fültanúja a műsor figyelemmel követése során. Ilyen például Leona Lewis, aki félvér származásával mára világsztárrá lett. Nemcsak a lány hangja, de megjelenése is gyönyörű. Az X-factor stábja rettentő igyekezettel forgat hétről hétre sztárfodrászok, drága technika és még sorolhatnám, hogy mi nélkül. Ők nem a látványra helyezik a hangsúlyt, hanem az emocionális részekre. A versenyzőket szinte a néző családtagjaként mutatják be, majd bukását-emelkedését a nemzet egyként siratja. Rettentő profik, sokat kell még tanulnunk ez ügyben (is).

Susan Boyle nemrég bukkant fel szintén ezen a tehetségkutató versenyen. Ugyan stílusa nem mindenki ízlését találta el, de kétségtelenül rendelkezik azzal a bizonyos X-faktorral.

Az Indavideón találtam egy szuper videót, amiben a zsüri szövegét feliratozva is olvashatjátok, a videó alatt pedig megtaláljátok az "I dramed a dream" (http://www.lyrics-celebrities.anekatips.com/song-lyrics/i-dreamed-a-dream-lyrics-susan-boyle) szövegét is. A dal a "Nyomorultak" című musicel egyik betétdala.


Munkára fel! Hallgassátok a zenét, olvassátok hozzá a szöveget és próbáljátok meg lefordítani magyar nyelvre!

I dreamed a dream in time gone by
When hope was high and life worth living
I dreamed that love would never die
I dreamed that God would be forgiving

Then I was young and unafraid
And dreams were made and used and wasted
There was no ransom to be paid
No song unsung, no wine untasted

But the tigers come at night
With their voices soft as thunder
As they turn your hope apart
anekatips.com
As they turn your dreams to shame

And still I dream he’d come to me
That we would live the years together
But there are dreams that cannot be
And there are storms we cannot weather

I had a dream my life would be
So different from the hell I’m living
So different now from what it seemed
Now life has killed the dream I dreamed

.
.
.