Ha valaki olvasta, vagy látta E. M. Forster egyik legnépszerűbb regényét, annak lehet fogalma arról, hogy milyen is egy hangulatos szoba, melyet feltölt az értelem és nem mellesleg még a kilátás is szórakoztató.

Nos, nekem sikerült az első angliai szállásom elfoglalása során megtudni, milyen is egy ellenkező tulajdonságokkal rendelkező lyukban lakni. Mint ahogy már írtam, kiutazásom előtt a szállásomat elintéztem, illetve egy itthoni ügynökséggel le is foglaltattam, ki is fizettem a depozitot, nehogy fedél nélkül maradjak London kellős közepén. Hát, lehet, hogy jobban jártam volna, ha arra a pár éjszakára a csillagos ég alatt hajtom álomra fejemet…


Egy tipikus angliai házban találtam magam, miután egy előre kifizetett transzferrel eljutottam a megadott címre. Nagyon késő volt már, a sötétségtől nem is láttam rendesen, de amikor beléptem a házba, rögtön magamhoz tértem.

Először a bűz csapott meg, majd kezdtem körbekémlelni, hova kerültem. A lámpák helyén izzók voltak, azok közül is csak némelyik égett. Később kiderült, hogy a többi már hetekkel, hónapokkal korábban kiégett. Tehát már a hangulatvilágításról is gondoskodtak. Nem bántam. Amikor az ember fáradt, nem esik jól az erős fény a szemének.

De ami utána következett, nálam kiverte a biztosítékot. Megmutatták a szobámat. De jaj, majd megvakultam. Az angol házakban rögtön a bejárat mellett van egy kisebb helyiség, amit dining room, azaz étkező gyanánt tartanak fenn. Bent a falakon felszerelt szekrények találhatóak a tányéroknak, poharaknak és rosszabb esetben a kazánház is a falak mögött bújik meg valahol. Bizonyára kitaláltátok már, hogy azt a helyiséget kaptam meg szállás gyanánt.

Egy szót se szólhattam, mert lett ágyam és sok-sok magasra felszerelt szekrényem. Viszont, a szoba nagysága fergeteges volt. Éppen annyi hely állt a rendelkezésemre, hogy a falnak háttal állva az ágyat jobbról és a végéből  L alakban körbe tudtam járni.

Hirtelen lepergett előttem sanyarú jövőm, hogy itt kell éldegélnem a saját szép, tágas magyar szobám helyett, óránként zakatoló kazánnal a fejem fölött, attól rettegve, hogy a régi tányértartó szekrények a fejemre pottyannak. Na nem! Ezt már nem!

Következő nap az első utam az ügynökségem londoni kirendeltségéhez vezetett. Panaszkodásom után kocsiba pattantunk és megmutattak pár helyet, ami még szabad volt különböző kerületekben. Hála az égnek a második opció igen tisztességes méretű és minőségű volt, úgyhogy azt a helyet választottam. De azért még az átköltözésem előtt egy éjszakán át élvezhettem a rémes szoba hihetetlen adottságait, ami már cseppet sem zavart, tekintve hogy volt már másik, amiről álmodhattam, hogy nemsokára az enyém lesz.


És most egy kis gyakorlás!

Az alábbiakban egy szobafoglalásról olvashatsz, azonban a párbeszéd mondatait összekevertem. A feladatod az, hogy értelemszerűen sorrendbe tedd őket! A bejegyzés végén le is ellenőrizheted magad.

- Péter Sas. Can you tell me how much is it?

- Certainly. When is it for?

- Thank you. And could I have a phone number?

- It’s for two nights, the sixteenth and the seventeenth of this month.

- Hello, the Silver Hotel. John speaking. How can I help you?

- That’s fine. We look forward to seeing you on the sixteenth. Bye-bye.

- A single, please.

- OK. That’s fine. I have a room for you. And your name is?

- Yes, that’s 52 pounds a night. Can I have a credit card number, please?

- And do you want a single or a double room.

- Sure. 0036 30 695 1111.

- I’d like to make a reservation, please.

- Thanks a lot. Bye-bye.

Ez pedig egy tipikus angol otthon. Figyelem! A kép csak illusztráció, nem a bejegyzésben olvasható szállásról készült!





Most pedig leellenőrizheted, helyesen oldottad-e meg a fenti feladatot!

A: Hello, the Silver Hotel. John speaking. How can I help you?

B: I’d like to make a reservation, please.

A: Certainly. When is it for?

B: It’s for two nights, the sixteenth and the seventeenth of this month.

A: And do you want a single or a double room.

B: A single, please.

A: OK. That’s fine. I have a room for you. And your name is?

B: Péter Sas. Can you tell me how much is it?

A: Yes, that’s 52 pounds a night. Can I have a credit card number, please?

B: Yes, sure. It’s a Visa. 6879 5617 0009.

A: Thank you. And could I have a phone number?

B: Sure. 0036 30 695 1111.

A: That’s fine. We look forward to seeing you on the sixteenth. Bye-bye.

B: Thanks a lot. Bye-bye.

.
.
.