Manapság nincs olyan fiatal, akinek ne fordulna meg a fejében, bárcsak máshová születtem volna, vagy de jó is lenne egy másik országban kipróbálni önmagam. Én is sokat gondolkoztam a mérhetetlen kalandvágyam miatt a külföldre utazáson, a romantikus elvágyódásom az ismeretlenbe erősen hajtott, de nem tudtam pontosan, hogy hova. Kortársaim, csoporttársaim tömegesen vándorolnak ki a szélrózsa minden irányába. Nem maradhatok!

Ha nem próbálom én is meg, egész életemben bánni fogom! - gondoltam. Hónapokba telt, mire elhatároztam, hogy melyik országot veszem célba, miután lediplomázok. Nem könnyű dönteni ebben a témában, főleg a jelenlegi nemzetközi állapoktok miatt. Az ember azt gondolja, hogy bárhol máshol jobb, csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek, persze ez ilyen formában egyáltalán nem igaz. No de egy biztos volt, olyan országba “disszidálok”, ahol legalább a nyelvvel nem kell bajlódni. Angol nyelvtanári diplomámmal könnyen el fogok helyezkedni valamelyik angol anyanyelvű országban - hittem akkor...

Valami napsütötte helyre vágyódtam, de persze nem túl messzire, mert nehezen viselem a hosszú utazást. Tehát elkezdtem körbeérdeklődni, ki mit ajánl, hova a legcélszerűbb utazni. Mérlegelnem kellett a jövőbeni terveimet is. Pénz? Tapasztalatszerzés? Nyelvtanulás? Mi is az, ami igazán motivál. Sok kérdés, amely újabbakat vetett fel. Egyre bizonytalanabb lettem, főleg miután az anyagi előfeltételekkel tisztába lettem.

Egy kisebb vagyon kell ahhoz, hogy valaki szerencsét próbáljon külföldön... Próbáltam redukálni a kiadásokat és egyre közelebbi helyeket vettem számításba, tekintve, hogy a repülőjegyet manapság nem fillérekért árulják. Így esett a választásom egy fapados légitársaság viszonylag közeli desztinációjára, Angliára. Hát nem éppen napsütötte, de kezdetnek megteszi. Elindulni az ismeretlenbe, ismerettség, segítség nélkül rettentően ijesztőnek tűnt.

Természetesen hónapokkal előre el kezdtem szervezkedni és a sok “barát” vagy nem ért rám, vagy sajnos nem tudott érdemben segíteni. Amikor telefonon felkerestem egy kint élő távoli ismerősömet, rájöttem, milyen jó is hogy ilyen távoli ismerős... Egyszóval rám maradt minden, amit nem is bánok, hiszen az ember csak önmagában bízhat meg.

Nagy volt a mellényem itthon, mert azt hittem, minden a birtokomban van ahhoz, hogy sikeres legyek Londonban. Például több szakma, amivel könnyűszerrel elhelyezkedhetek a későbbiekben. A szükséges anyagiakat spórolással előteremtettem, ennek érdekében vízen és kenyéren éltem egy jó darabig, a nyelvvel nem is foglalkoztam, mondván minek görcsöljek, hisz most fejeztem be egy 4 éves tanári képzést. Később derült csak ki, hogy mekkorát is tévedtem ez ügyben...

Egy ügynökség által bebiztosítottam magam a kinti életre, ami alatt a szállást és a kezdeti munkalehetőséget értem. Ezek közül csak a pénz volt biztos, amit a kezemben tartottam, erre csak 2000 km távolságban eszméltem rá, amikor már nem volt lehetőségem nagyon visszakozni...


Tudtad? A magyar nyelvhez hasonlóan az angol nyelvben is találhatsz érdekes, olykor mosolyra fakasztó kifejezéseket. Pár kifejezés talán könnyebben megragadja a fantáziádat, ha a mai bejegyzésem témájához kapcsolódó példamondatokat olvashatsz.

- ’With a bit of effort, we’ll be English linguists by the end of the year.’
- ’Yes, and pigs might fly!’

Ez a kifejezés röviden annyit tesz, hogy ha piros hó esik, talán angol nyelvészek leszünk ez év végéig :)


- ’You can’t put all the blame on the teacher. It takes two to learn a foreign language.’

Ez a magyar ’kettőn áll a vásár’ szólás angol megfelelője.


- ’I tried to understand how the English language works, but it’s all Greek to me.’

Mi a kínai nyelvre, az angolok a görög nyelvre hivatkoznak, ha valamit nem értenek meg.

És végül két kép London két jól ismert jelképéről. Kattints a képekre, ha nagyobb méretben szeretnéd látni!







.
.
.